Alsóverecke (obecnie: Ни́жні Воро́та -Nizsnyi Vorota, Niżny Werecki), Magyarszko-Polszka Hranica (tytuł na rewersie karty). Wydawnictwo: Barasits, Budapest, Nagyatádi Szabó u. 46. (w zbiorach M.S.)
AS - ILUSTROWANY MAGAZYN TYGODNIOWY, NR 13, Rok V, Niedziela 26 marca 1939 r. Założyciel i wydawca: Marjan Dąbrowski. Redaktor: Jan Maleszewski. Kraków, Wiepolpole 1.
Magyar Lengyel találkozás
MAGYAR LENGYEL TALÁLKOZÁS A VERECKEI HÁGÓNÁL
A magyar történelem nevezetes helyszínét március 16-án 14 óra 15 perkor érték el a honvédek. Az 1041 méter magas hegygerincen, a menedékház és a millenniumi oszlop mellett a lengyelek diadalkaput állítottak fel, s azokat lengyel–magyar zászlódíszbe öltöztették, miután kidöntötték a megszűnt Csehszlovákia határpóznáját. Először a Rongyosgárda Térképhelyesbítő-csoportjának tagjai érték el a hágót Kémeri-Nagy Imre vezetésével, őket nemes ippi és érkeserüi Fráter Tamás főhadnagy kisharckocsi szakasza követte a munkácsi 12. kerékpáros zászlóalj állományából. Lengyel díszszázad várta vitéz Béldy Alajos vezérkari ezredest, az 1. lovasdandár parancsnokát, akit Mieczyslaw Boruta-Spiechowicz tábornok, a lengyel 22. hegyihadosztály parancsnoka köszöntött, s az eseményt a lengyel rádió is közvetítette. A lengyel tábornok hangsúlyozta, hogy „a lengyel hadsereget és a lengyel népet határtalan örömmel tölti el ez a mostani esemény. A magyar nemzet – mondotta – legkitűnőbb fiait, a magyar katonákat küldötte ide. Szívemből örülök, hogy itt ma kezet szoríthatok a magyar katonákkal”. Ezután vitéz Béldy Alajos ezredes üdvözölte a honvédség nevében Lengyelországot. „Nehéz elmondani – mondotta –, milyen érzelmek töltik el a lelkünket és szívünket, amikor itt állunk a történelmi magyar határon és együtt lehetünk a lengyel hadsereg katonáival. Nemcsak a történelmi lengyel–magyar határ, de azok a boldog és kacagó arcok, amelyek itt, a lengyel határon a magyar katonák felé fordulnak, biztosítékai annak, hogy ez a közös lengyel–magyar határ soha többé meg nem szűnik. – Minden magyar szíve megdobban arra a látványra, hogy fogadtatásunkra lengyel díszszázad jelent meg a határon. A lengyel parancsnok kézszorítással és ősi lengyel szokás szerint csókkal üdvözölt. Mondhatatlanul jól esett ez a fogadtatás, mert az nem csak nekünk szólt, hanem szólt az egész honvédségnek és az egész magyar nemzetnek.” Béldy ezredes ismét köszönetet mondott a lengyel népnek és a lengyel hadseregnek azért a fogadtatásért, amelyben a honvédeket az ezeréves határon részesítették és „Éljen Lengyelország!” kiáltással zárta beszédét. A lengyel rádióbemondó erre válaszolt lelkesen magyarul: „Éljen Magyarország!” Ezután R. Vozáry Aladár országgyűlési képviselő - aki az előrenyomuló honvédekkel érkezett a Vereckei-hágóhoz - köszöntötte Lengyelországot és Magyarországot. Az ünnepség a Rákóczi- és a Piłsudski-induló hangjaival zárult.
fekete fehér felvétel: https://www.britishpathe.com/
Cikk forrása: