A díjat a varsói elnöki palotában rendezett ünnepségen Wojciech Kolarskitól, az államfői hivatal államtitkárától a grófnő unokahúga, Erzsébet Mayr-Melnhof megbízásából Erdős Kristóf történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa vette át. Kitüntettek továbbá több lengyelmentő ukrán állampolgárt.
A Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet részvételével tartott rendezvényt Ligeti György Szólószonáta csellóra című művének előadása nyitotta meg.
Kolarski felolvasta Andrzej Duda levelét, melyben az elnök méltatta azok bátorságát, akik a második világháború idején “kezet nyújtottak más nemzetek szenvedő, rászoruló tagjainak, akiket elsősorban embertársaiknak tekintettek”. Ilyen volt gróf csíkszentmihályi és krasznahorkai Andrássy Ilona is, aki más magyar arisztokratákkal együtt segítette a menekülteket – idézte fel Duda, majd felsorolta a többi kitüntetett nevét is.
A Virtus et Fraternitas érmet a lengyel államfő a totalitárius rendszerek kutatásával foglalkozó varsói Witold Pilecki Intézet kezdeményezésére ítéli oda. Magdalena Gawin, az intézet igazgatója a beszédében kiemelte: Andrássy Ilona társalapítója volt a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottságnak, óriási érdemei voltak a második világháborús lengyel menekültek támogatásában.
A grófnőnek a bizottságban betöltött szerepére utaltak a díjátadáson levetített videófilmben is. Az Andrássy Ilona által irányított bizottsági szekció 1939 végéig mintegy 10 ezer lengyel menekültnek biztosított szállást. Az internáló táborokba került katonáknak a grófnő ruhát, élelmet, pénzt vitt, és segítette őket a Jugoszláviába irányuló titkos kimenekítésben is. 1940-1941-ben ezen az útvonalon mintegy 45 ezer lengyel hagyta el Magyarországot, mindenekelőtt katonák – idézték fel.
Utaltak a grófnő 1944-ben kezdődött gyermekmentő tevékenyéségére is, amely során a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló zsidó árvákkal foglalkozott. Felidézték a háború utáni hortobágyi száműzetését, valamint azt, hogy illegális tevékenység vádjával 1961-ben négyéves börtönbüntetésre ítélték.
Megemlítették, hogy Andrássy Ilona édesanyja Maria Choloniewska lengyel származású grófnő volt.
Erdős Kristóf felolvasta Erzsébet Mayr-Melnhof levelét, felidézve: a hortobágyi kényszermunka idején a grófnő borjútenyésztőként oly lelkiismeretesen látta el feladatait, és olyan rokonszenvet ébresztett más embereknél, hogy a büntetés letelte után kérték: dolgozzon továbbra is a tanyán.
“Mindig gondolkodtam azon, nagynéném honnan merítette erejét a küzdemeihez. Ennek oka mélységes istenhite volt”
– írta Mayr-Melnhof.
A “hősies magatartásért”, valamint “az emberi méltóság védelmében tanúsított kivételes bátorságért” odaítélt, a 20. század folyamán a lengyeleket segítő külföldieknek járó Virtus et Fraternitas díjakat negyedik alkalommal adták át.
Az elismerést már több magyarnak ítélték oda, idén júniusban például a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság négy másik tagját, Károlyi Józsefné Margitot, Szapáry Erzsébetet, Szapáry Antalt és Weiss Editet tüntették ki.
A varsói intézet névadója, Witold Pilecki 1940 szeptemberében, a Honi Hadsereg katonájaként saját elhatározásából záratta magát az auschwitzi náci haláltáborba, hogy ott megszervezze az ellenállást. Bravúros szökése után beszámolt a náci bűntettekről, jelentésének a nyugati szövetségesek azonban nem hittek. A kommunizmus idején is szervezte az ellenállást, a lengyel állambiztonsági szerv 1948-ban kivégezte.
Forrás:
