– Talán kevesebb szó esik róla a történelemkönyvekben, de 1914-ben az előre nyomuló oroszok a Kárpátokon belülre kerültek, a Felvidéken vívott harcokban elesett magyar katonák sírjait, a temetőket 2010 óta kezdték el komolyabban gondozni a szlovákok – mondja Szopkó Róbert, a 2014-ben alapított 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke, a miskolci Herman Ottó Gimnázium történelemtanára. Megtudjuk tőle azt is, hogy jó kapcsolatot sikerült kialakítaniuk a miskolciaknak a Beszkidek Hadtörténeti Klubbal (BHK – Klub vojenskej histórie Beskydy), akik például hadijátékokat szerveznek, például Esztebneken (szlovákul: Stebník), legutóbb pedig Sztropkón, amire a 10-esek emlékét ápoló egyesületet is meghívták. Korabeli egyenruhákban „harcoló” alakulatok, ágyútűz, robbanás, füst, tábori sátrak, katonasírok – megelevenedik a történelem ezeken a programokon, ahol lengyel, cseh, orosz, osztrák hagyományőrző csoportok találkoznak és erősítik a kapcsolatokat.
Katonai temetők Gorlicénél
Esztebneket az első világháború 1914 november-decemberében érte el, amikor az osztrák-magyar hadsereg hadműveleti helyszínévé vált – olvashatjuk a miskolci hagyományőrző egyesület honlapján. A falu életét komolyabban érintették azok a nehéz csaták, amelyek közvetlen közelében zajlottak, főleg 1915. március második felében, amikor a Nyikolaj Ludovik Ivanov tábornok által vezetett Délnyugati Front elhatározta, hogy további támadást indít a Kárpátokban. Stebnik és Stebnik Huta község völgye közvetlen hadműveleti területté vált. Az itteni harcok során történt, hogy a 28. gyalogezred, a „Prágai Gyerekek” az 1915. április 3-i hivatalos verzió szerint átálltak az oroszokhoz. Az esetet mindkét oldal propagandacélokra használta fel, pontatlan információk alapján. Az igazság valójában az, hogy a katonák többségét kemény harcokban fogták el. Egészen ’15 áprilisáig folytak itt nehéz harcok, archív anyagok szerint 189 elesett osztrák-magyar és orosz nemzetiségű katonát temettek itt el, 75 külön sírban, köztük 4 tömegsírban. A katonai temetőt a beszkidi történeti klub és a község önkéntesei állították helyre. A helyreállítást pénzügyileg támogatta a Szlovák Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma, Eperjes Közösségi Alapítványa és az osztrák „Fekete Kereszt” Alapítvány.
Lengyelországban jóval komolyabb múltra nyúlik vissza a katonai temetők gondozása, ezt saját szemükkel tapasztalhatták a miskolciak. – A temetők valóban nagyon jól karban vannak tartva: rendszeresen levágják a füvet, az elkopott névtáblákat kicserélik, ahogy a rossz állapotban lévő fejfákat is. A temetőkhöz táblák segítik az eljutást, a szám alapján nagyon könnyű megtalálni őket, az ezekhez vezető utak jó állapotban vannak – mesél tapasztalatiról Róbert.
Megemlékezés a limanovai csatáról
– 1915-ben a bécsi vezérkar mérnököket bízott meg azzal, hogy tervezzék meg, hogyan nézzenek ki a katonai temetők. Szándékos, hogy nincs két egyforma temető, erre ügyeltek, ezzel is szerették volna tiszteletüket kifejezni az elesett hősök előtt – mutat rá.
A lengyel jó példa után aztán főleg furcsa azt hallani, hogy Miskolcon a szocializmus évei alatt, a ’70-es évek elején a Hősök temetőjébe gyűjtötték össze az emlékműveket – a helyszín azért esett erre a területre, mert ez kevésbé volt szem előtt. A környékét sem gondozták, azt hitték akkoriban, hogy az I. világháborús hősöket majd szépen elfelejtik. Az utolsó Hősök napját is 1946-ban ünnepelték meg utoljára. – Mások mellett ezért is tartom szerencsésnek, hogy a 10-es honvéd emlékművet, lakossági kezdeményezésre, 2001-ben áthozták ide, a Herman Ottó Gimnázium mellé, az egykori laktanyához, a Tizeshonvéd utcába. Nálunk ekkor kezdődött igazán a tizesek emlékezetének ápolása – teszi hozzá az egyesületi elnök.
Feledy Péter, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség Miskolci Csoportjának egykori tagja, majd titkára, a korábbi 10-es Honvéd Emléktársaság elnöke hozzáteszi: a lengyel egyesületekkel folyamatosan tartják a kapcsolatot, az utakon élvezik a vendégszeretetüket és barátságukat. – Ezek a megemlékező utak nem jöhettek volna létre a korábbi és jelenlegi városi és megyei vezetők, valamint cégigazgatók támogatása nélkül – teszi hozzá.
